Vasmacs

Este van, az orrom még mindig teljesen el van dugulva, de több irányból is leállítottak a szerről, most ültem fél hét óta le először, mindem vágyam, valami felnőtt program, de erre esélyem sincs, mert ahogy ágyba dőlök, azonnal elalszom, de csak félálomban fetrengek, mert hol Andris lázát nézem, hol pedig a levegőt kergetem.

Végkifáradtam. Gy. cégét csókoltatom, mert az egyedülálló anyák életét élem, nulla rokoni segítséggel, kifáradtam, megöregedtem, elhagytam a humorérzékem, beteg vagyok és baszott fáradt.

Ezzel egyébként párhuzamban, valahogy meg is békéltem a helyzetemmel a külvilág felé, mert a kölykökkel például egyáltalán nem üvöltözöm, béke van és nyugalom, csak én fottyadok itt el a teher alatt. Voltam ma homeo dokinál Bundival és a labdára dagadt orrnyálkahártyámmal. Bundi gyógyulni fog én meg nemtudni. Azért a napomhoz hozzátartozik, hogy a mélypont akkor ért, amikor a Zrínyi matekversenyen négy gyerekkel álltunk a tömegben, Andris mindenkinek csak a seggéig ért és lázas volt, én meg nem találtam a három gyerek két különböző termét, na, akkor elöntötte az agyamat a hugy. Miaszart keresek ott, onnan, abból a perspektívából sokkal könnyebb nagyon dolgozni egy melóhelyen, felhívni x. anyukát, (azaz engem), aki úgyis otthon van ( igaz, hogy dolgozom, de ez senkit sem szokott zavarni), hogy logisztikázza haza, át, vissza, őrízze meg, és barátai a gyerekét. A két kislányból az egyik anyuka mondjuk tök rendes, tényleg meg volt szorukva, de a másik látványosan a szopottabbik végére pozícionálja magát mindenhol. Így, miközben és a beteg gyerekkel három kisokost szállítottam, vártam, addig utóbbi anyuka otthon várta a nagyival és a nagytesóval a lányt. én meg néztem, hogy mi van! A másik kislányt meg bosszúból ittfogtam, mert olyan jól eljátszanak.