Vasmacs

Na szóval, pénteken egy szelíd elhajlásra készültünk, csak egy pohár izével, de tényleg. Aztán, az első lendületet, amit egy kör szilva erősített meg, követte a többi, s a zárás után, amikor már be voltunk melegedve, gondoltuk, valahol még meghosszabbítjuk az estét valahol. Egy utcát mentünk csak azonban, mert Gy., kiszúrt egy presszót, ahol énekeltek és csak viccből megkérdezte, hogy nem ugrok-e be, csak egy számra. Mivel munkaponton voltam, persze,hogy beugrottam, áttörtem magam ezer emberen, hogy egy nyamvadt kis dalt kérjek, majd szegény Cs-t égettem, improvizálós énekléssel. Egyébként, Gy. kiválóan felismerte a karaokes csajban a balcsis, jó hangú tyúkot, aki annyira elérzékenyült az azonosítástól, hogy távozásunk után, utánunk szaladt az utcára, hogy számot cserélhessünk. (Ti már házasok vagytok? Tíz éve. Jézus. Hány évesek vagytok. --csönd-- de van már egy majdnem 10 és 5 éves gyerekünk, számold ki. Döbbenet.)Mondjuk, azt hittem, hogy búcsú dalként a mikrofont azért hozta oda a csaj, mert szépen énekeltünk, de másnap kiderült, hogy mert Gy. szépne kérte, pedig nagy volt a harc, mindegy. Egyszer esünk bele a pesti éjszakába és ott is balatoni gyökerekbe botlunk...