Három nap internetelvonás után megérkezve, az első dolgom az volt, hogy felfényeztem tojással a konyha kövét. Tapasztalatból mondhatom, hogy nemcsak a mézeskalács tetején szép a tojásfehérje, hanem a kék kövön is, igaz a céleszköz a bundás kenyérbe lett volna szánva. Egyébként nagyon jó volt net nélkül, csak a legfontosabb levelekre reagáltam és le kell, hogy vonjam a konzekvenciát, bulvár fos nélkül százszor szebb az élet.
A hétvége tanulsága még egyébként az is, hogy fölösleges túlbonyolítani az életet, ha túl sok egységet mozgatunk meg, túl nehéz a hirtelen ötleteket és a spontán dolgokat kivitelezni. Jót akartunk tenni a kutyával, így levittük magunkkal a Balcsira, hogy lógó nyelvvel szaladhasson a parton, mint egy chapi-reklám. Erre anyámmal szúrtunk ki, mivel hirtelen hazajöttünk, hogy Panna társadalmi életet élhessen, így mama lent dekkol a kutyával, én meg itthon csapok szét a kölkök között mindjárt.
Egyébként négy napja úgy köhögök, mint egy tüdőbeteg, ma talán jobb a helyzet, de még mindig kinéznek a boltból, ha rám jön az ugatás. Eddig már mindent magamba tömtem, ami népi hiedelem és házipatika a rendelkezésemre állt. A tökallergia pedig egyre valószínűtlenebb, sokkal inkább tüdőbaj.
Andris kisösszes: táblákat tanított a nagymamának: Állj! Előzni tilos! Nem lehet megállni! Enni! Ágyni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.