Vasmacs

Jaj, hát itt ragadtam, pedig megfogadtam, hogy végre kiteregetek két cikk között...Szóval az utcánkról akartam írni, mert megér egy kisebb megemlékezést. Teganp gondoltam rá, amikor Gy. elmesélte, hogy látta Panna rajzát grafikán. A téma az Évszakok volt, roppant szellemesen, s Gy. bevallása szerint, minden gyerek fát rajzolt, meg szerelmes gerléket, sétafikálva a napon. A lányunk egy gereblyéző, gumicsizmás emberkét rajzolt, hát Istenem, ő ezt látja itthon.Mert tényleg, én, a panel-proli, soha nem gondoltam volna, hogy lesz idő, amikor naponta szorongatom a gereblyét hónapokig, mert vagy szilvátlanítom, vagy körtétlenítem, vagy pedig a levél alól söpröm ki a kertet. A kezem már bütykös, ráadásul augusztus óta úgy érzem, hogy a széllel szembe pisilek, amit este ledolgozik a terepről, reggelre újra ott van. Szóval, az utcára visszatérve, tulajdonképpen egyáltalán nem is csodálkozom, hogy nem betonoz a kutya sem nálunk. Ugyanis túl korán örültem, a munkálatok mindössze két tűzcsap felszerelését jelentették, az útépítő munkások pedig elhúztak a kerületből is télire, így marad továbbra is a kerület unicumnak számító földútja az utcánkban.

Ha nem is Szigony utcai hangulat uralkodik nálunk, néhány érdekes lakó mindenképpen van. Gusztit ugye már többször emlegettem, most is beszúrok egy képet, de most inkább a pólójára hívnám föl a figyelmet:

Aztán van egy lakosunk, csak így, mert igazából fingom nincs, hogy ki ő, sosem láttam, aki több évtized után, valamit elkezdett pofozgatni az omladozó házán. Ez nem szégyen, mármint a ház állapota, a miénk sem piskóta, a lényeg az, hogy a héten megkoronázta a művét, a ház jól látható sarkára kitett egy Nagy-Magyarország térképet ábrázoló táblát, valamint egy Jobbik-Taxi feliratot a kreációba. Ezt pedig, hű alattvalóként megkoszorúzta (tényleg ott a koszorú, mintha Kossuth munkásságának tisztelegne). Nem szabad azonban elveszni a részletekben, például abban, hogy a táblától fél méterre van egy almafa, amiről az almát még nem szedte le emberünk, pedig akkora, mint én, és roskadozik, no meg rohad is. Tavaly például ráesett a gyümölcsre a hó is. Nem baj, szép is a hazafias érzelem.

Aztán itt van a kettővel arrébb lakó néni, akinek a férje fél disznókkal etette az óriási kutyáit, de persze mindig maradt valami a malacokból, ezeket papi fogta és utcafronton elásta. Nyáron, amikor rekkent a meleg, az utca inkább a páratlan oldalon járt, mert a rothadó szagot nem lehetett elviselni. Aztán szegény öreg meghalt, nem sokkal azután, hogy az utcán kiabálta, a kommunistáknak mind a lámpaoszlopon kéne lógniuk (meg is mutatta, hogy melyikeken és hogyan), kapott egy szélütést, szóval ebből is látszik, hogy fölösleges indulatokat vinni a politikába. Nos, özvegye, bár még nem sikerült felszámolnia a dzsungelt, ami évtizedes együttélésükből maradt (van a kertben egy kamionkonténer, de az a növényzettől és a behordott dolgoktól nem látszik), szóval rendelt öt, azaz öt darab magas kókuszpálmát. Szépen ki fognak majd magasodni a dzsuva-rengetegből, néni egyből Palm Beach-en érezheti majd magát, s valóban, a kertből már csak ez hiányzott, stílusfergeteg.

Így élünk mi Európa szívében, s bár szeretem Magyarországot, néha igazán nem tudom, mit keresünk itt, bár az is lehet, hogy beleillünk a sorba.