Vasmacs

Azt hiszem, nagy előrelépést sikerült tennem Andris lelkének, vagyis inkább működésének megismerése felé. Nem egy elméleti ember, az elmúlt négy év legtöbb vitája és kétségbeesése pedig leginkább abból adódott, hogy mindent meg akartam magyarázni. Andris agyára kár hatni, nem azért, mert nem érti, nagyon is okos, hanem mert fölösleges. A világa úgy működik, ahogyan ő akarja, kivéve, ha én kívülről, nem szavakkal kibillentem belőle. Ezért készültünk cirka egy éve már reggelente nem fél, hanem két és fél órát, s voltunk utolsók az oviban, estem szét agyilag egy Pannánál például sima ügytől. Egy hete stratégiát váltottunk Gy. javaslatára (nem mondani kell neki, hanem megfogni és csinálni!!!). Amit reggel csinálni kell, értsd, öltözés, pisilés, stb, azt megcsinálom vele, nem érdekel az ellenkezés, nem nyomom fel az agyam, viccelünk, meg csikizünk, végül, mint egy kis bábut, kiültetjük az asztalhoz.Szélmalom harc. Nekem ez kicsit erőszaknak minősül, de baszki, öcsisajt tényleg helyre billen és 5 perc múlva vidáman integet a kapunál. Egyrészt örülök, hogy lassan kulcsunk lesz hozzá, másrészt dühös vagyok egy év parttalan küzdelme miatt. Kár, hogy nem hallgattam előbb Gy-re, valami közük tényleg van egymáshoz, ha ezt így levágta róla. Szegény, szegény anyukája. Szegény Andris leendő összes csaja. Újabb felfedezés a nevelésben, milyen megdöbbentő a két gyerek mássága. Sőt, a fiam és én közötti különbség is az. És az apja és közte közötti hasonlóság is...