Szóval az történt, hogy gyakorlatilag teljes testtel áldozatául estem a hétvégének. Az oké, hogy a végtagjaim mozdíthatatlanok, de hogy a nyakam mitől állt be, kérdéses. Talán az evezéstől, hiába, bikából húztam a kenut:D
Így jár persze, aki sportos pihenésre adta a fejét, legközelebb azt hiszem, inkább a passzív részét választom, mert még egy ilyen hétvége és beadom a kulcsot. Mindettől eltekintve, annyira király volt, hogy nehéz leírni. Egyrészt, egészen biztosan beírtuk magunkat a hédervári falunapok történelmébe, másrészt jó néhány újabb sztorival gazdagodtunk. Egy erős kezdés után (ami 1 kicsi és 2 nagy pálinkát jelentett), magunkhoz ragadtuk a mikrofont és a színpadra pattantunk. A pálinka folyamatosan érkezett, ennek örömére volt, hogy egy dalt kétszer kértünk, mert nem emlékeztünk rá, hogy már elénekeltük, szóval erős dominanciát élveztünk a helyiekkel szemben. Aztán elkezdett ömleni az eső - ez csak másnap zavart minket, amikor vizes volt az egyetlen gatyám- és a menekülő karaoke-is program után betöltöttük az űrt nagyon táncos produkcióval. Sosem felejtem el azt a képet, amikor Sz. körbe öntötte a kísérő fröccsött, csodálatos kép volt. Meglepően jól bírtuk amúgy az alkoholt, hurrá, ezt teszi a mozgás, érdemes volt:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.