2009.05.22. 14:52 winninger jolán
Dallam
Itt van ez a csont bennem, amitől, ha egy kicsit is összecsúsznék, vagy ellazulnék, hirtelen kiegyenesedek, szokványos leszek és elcsépelt. A gondolatokat a fejemből csak egy diktafon mentené meg, de elborzaszt a saját hangom, amitől minden eredeti copyright lenne csak. Tömpe duruzsolás, ütemtelen ritmus.
És hopp, jön is, elkapom, mielőtt eltűnik, leírom, hogy ne menekülhessen. D-A-L-L-A-M. Felütés. Fűszer. Sóhaj...elszállt.
Kicsit hozzáteszek, kicsit lecsípem a végét. Újra ízlelgetem, még nem az enyém. Dümdüdümmm. Kimerevedett a hálón, már nem eresztem. így lesz foszlányból hangorkán, csöndes dübörgés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.