Vasmacs

A hétvége, mely alapvetően ideálisnak tekinthető, egy dolgot kivéve, a folyton valahol fellobbanó feszültséget, szóval komoly igényeket fogalmazott meg bennem. Az utóbbi napokban semmi egyébre nem vágyom, csak hogy mindenki hagyjon békén. Csinálok én mindent úgy, ahogy eddig, csak senki ne baszogasson, de komolyan!! Gondoltam a hétköznap az amúgy is más, majd feltöltődöm, úgy is elkezdődött mától az új munka is. Ennek örömére anyám munka dandárjában megérkezett, tudom, hogy segíteni, no de akkor is. Beterített három felnőtt méretű sorttal, amit a négy éves András számára hozott (pedig csak rendes akart lenni), huszonötezerszer végiglobogott mellettem, majd elolvasta töviről hegyére, amit írtam, végül kerek szemekkel nézett rám, hogy hát minek ebéd, minek, főzök...Sajnos már felment a pumpám, pedig igazán nem kellett volna. Kb. olyan az íróasztalom, mintha egy pályaudvaron lennék, s anyám az a mondata és igyekezete, hogy láthatatlan lesz, nehogy zavarjon, valahogy az ellenkezőjét váltja ki belőlem.