Valamelyik nap felhívtak a vonalason, s Velvet Viktóriát keresték. Gy. vette föl, én a háttérben fuldokoltam. Keresték már nálam a szerkesztőt, meg volt egy-két bekeverés, de hogy ezt a kettőt hogy hozták össze, rejtély.
Örök igazságra leltem a mai napon. Ha a gyerek hazavágyik a megfelelő intézményesített helyéről, egészen biztosan fülig ülök a melóban. Minden csütörtökön eljátsszuk. Én tudom, hogy sok a dolgom, ajánló írás, stb. Panna erre a napra fárad el a legjobban (minden nap 3/4 hatig valahol elvan), szóval nyíg, hogy hozzam el uccsó óra után. Én pedig naná, hogy elhozom, mert sajnálom csórit, így szaladok bele a megcsúszott csütörtökbe, amikor nyilván valami kaját is kell adnom neki, ezért főznöm is kell, plusz legalább két cikket írnom. Szegény gyerek így tanulja meg, hogy itthon kuss a helye:D
Nagy dolog történ ma, majdnem kilenc évesen sikerült egy vadi új dalt tisztán elénekelnie, mármint Pannának. Ez akkor tűnt csak fel, amikor a második strófába kezdett és észrevettem, hogy az meg már bántja a fülem. Úgy látszik, valamit csak változik csóri, olyan az ének hangja, mint egy biológiai fegyver. De nem lehet egy szavunk sem, hiszen, okos, évek óta táncol, úgy rajzol, mint egy felnőtt (csak hogy determináljam, mi lesz belőle:D) és szép is:) Igazán elégedett vagyok vele, felőlem akár rikácsolhat is ének órán.
Amúgy lehet, hogy csak az én hallásom romlott, tegnap óta baszottul fáj a bal fülem. Szerintem megfújta a szél, nagyon rossz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.