Vasmacs

B oldal. Szóval a szülihetek végén, összegezve, van élet a negyvenen túl. Persze ez biztos volt, most itt a balcsin, csíkos nyugágyban azért elég hihető is. Este bringa, reggel alvás, késő délutánig szánsájn, nádsusogás és stég. Szeretem az embereket, mert azok is megcsillannak, akikről alapvetően már levettem a kezem. És egyébként annyi szép meglepetés ért, hogy hűha. A gyárban kapitány eljátszotta a télapót és úgy összeálltak, mint a gemenci szarvasok. Volt minden, ami egy szülinaphoz kell, még több is és én csak pislogtam, mert sosem ünnepeltünk meg bent senkit. Jó, hát negyven...  Aztán tesómék kivittek egy kis szigetre hajóval, kb úgy, mint a geral durrell könyvben, amikor a tengerparton piknikeztek. Jó, ez nem tenger volt, és mivel a duna magas volt, tulajdonképpen 4 négyzetméteren voltunk és tesóm úgy érezte, hogy itt az alkalom, hogy felrázzon a királylány álmomból, mert hogy ennyi idősen már nem lesz palim csak úgy és hát nem jó egyedül. Hiszen ott az a sok fiatal és nagy a harc, szóval a lényeg az volt, hogy játszam végig a játékot és gyűjtsek össze kétszáz f@szt, aztán csak lesz valami. Hát, ha így áll, ezen a mezsgyén nemigen lesz palim, de a tanító szándékot értettem. Ezt a részt több napig emésztettem. Aztán arra jutottam, hogy simán vissza rugdosom innentől kezdve azokat a dolgokat, amik a múltból feljönnek, gondolatban szállnak a szélben, és nézem őket vidáman, mert elengedem, ami nem kell. És a szart csak módjával öntöm majd a fejemre. És élvezem, ami van. És elhiszem, hogy jön bármi.

ui: megkezdődött a nyári ingajárat. Hátizsákból élek. Sosem tudom, mim hol van, van-e bugyim, hol a cipőm. Nem is érdekel. A házban igazi divatdiktátorok vagyunk, ki mit talál, azt hordja. A benzin a kocsiban folyamatos túlélési kiszámolással működik, az út kérdése, eljutok-e A-ból B-be. Hogy éppen hol fogok aludni öt napos szórásban mozgóérték.

ui2: kaptam egy nagyon nagy meglepetést is. szülinapom alkalmából lenyírta a közterület fenntartó a sövényt...