az van, hogy az álmoskönyv szerint sem vagyok jó csapáson, mert ha tovább is arra megyek, amerre eddig, az fix, hogy tíz év múlva is anyámmal lakom egy szobában, locsolom a muskátlit és olvasok. Az elmúlt évek kemény munkájának köszönhetően, hogy lerázok mindenkit, sikerült elérnem a célom, így, mivel mindenki komolyan vett, gyakorlatilag az életem a gyár és az olga utca között kering. A gyerekekkel egymás nyakán vagyunk, anyámmal is és gyanítom a gyárban is ellőnének egy tűzijátékot, ha néha azért maradnék otthon, hogy kisimítsam magam. Szóval miután ezerféle vagyok, gyerekeim anyja, anyám lánya, tesóm húga, exférjem exfelesége, expasik exnője, főnököm beosztottja, barátnők leharcolt barátnője, kollégáim hisztispicsakollégája, szóval valahol be kell húznom a féket, hogy ne essek kétsége egy egyedül töltött szombat este után, hogy bár fáradt vagyok, mint a ló, kurvára nem normális ez. Mert biztosan valahol megvan vikike, aki biztosan akar valamit magának magától is, és ha végre sikerül megszülnöm magam, biztosan mindenki hálás lesz a végeredményért.  Nem igaz, hogy másnak is ilyen nehezen megy boldognak érezni magát, ez a felnőtt kor baszki? Olyan mint egy társas és az én kockámon nincs hármas fölött. Tessék, megint kocka. Ez meg hiszti. Na ugye, hogy jó, hogy nem írtam egy hete :D