Vasmacs

Tegnap Panna megmutatta a franciául írt versét - kötelező kilencedikben...-, ami rímelt is ráadásul és magyarul is olyan volt, hogy hm...  Andris bejutott egy kerületi angol versenyre az évfolyamról és pont úgy csinál, mintha semmit nem tanulna, de a kisujjából mégis kirázza a négyeseket, de leginkább az ötösöket. Tegnap este ez utóbbi gyerek magyarázott el egy viccet, szóról szóra és úgy sem esett le, de végül kiderült, hogy csak grammatika, ééérted, és mire befejezem a gyerekek mennybemenetelének beterjesztését, hiába ömlengünk a saját gyerekeink csodájáról másnak, a titok nem ebben van. Meg persze a lényeg sem, és miután rengeteg dolog tisztul mostanában bennem és fejlődik az elhintett magból az új tavasz - wao :D - az igazság az, hogy az élet igazi csodáját a saját gyerekeinken keresztül valahogy úgy kapjuk meg , hogy megvan a lehetőségünk arra, hogy a teljes elfogadó szeretettel láthassunk valakit a kezdetektől az élet szinte minden emberi állapotában. Az igazi hála és az élet tanítása mi, ha nem ez, látni és szeretni valakit az első esendő pillanatától a kiteljesedésig, kibontakozásáig és akár a hanyatlásig. Elfogadni  rosszaságban, jóságban, sikerben és kudarcban... semmilyen más kapcsolat nem fogható ehhez. Látni és végigkísérni a piciből a nagyot, ez az igazi áldás és a teremtés maga. A legtöbb szerelem csak sóvárgás intenzív vággyal és ha elveszik a játékunkat hát marad az elvonásitünet, és még a legigazabb kapcsolatokban is csak utitársak lehetünk, egy adott szakaszra szerződve, még ha gyakran életeken át is. Szóval néha megtorpanok és rájuk csodálkozom, aztamindenitnaa! 

ps: és az is klassz, hogy a két gyerek már kétnyelven vezethet ki a zavarosból  a pakisztáni angolommal :DDD