Vasmacs

miután ma négykézláb másztam haza három napi nonstop munka után, drága édesanyámat a gép elé tettem, ahol lájkolta a saját facebook oldalamról a blogomat és meg is osztotta. ááá, micsoda stílusrombolás, most már tényleg már na!. Never mind, úgy is azt tervezem, hogy két napig csak fekszem. Átalszom a napot. Legalább kettőt. És hülyeségeket álmodom, abban úgy is jó vagyok. Tegnap például azt álmodtam, hogy megint valami űrhajón voltam és nem volt föld, csak ezernyi bolygó, én meg valami csapat része voltam, de egészen biztos, hogy nem ember (mondjuk ma ébren sem nagyon éreztem magam annak). És csomó virágszerű inda, meg spirál volt mindenhol, meg lila fény, és amikor kinyitottam a szemem, még mindig apró, átlátszó virágok voltak a szemem előtt, pedig tényleg pislogtam már. Ráfoghatnám a pálinkára, amit este ittunk, de nem, mert amúgy is én vesztettem tegnap a szondafújó versenyt valami nagyon alacsony számmal, pedig zárásként azzal szórakoztunk, hogy minden korty után fújtuk és azon röhögtünk, ahogy kiírja, hogy HOT. Néha nehéz elhinni, hogy van agyunk. Persze lehet, hogy nincs is, de simán megmagyarázom, hogy annyi bent töltött óra után, valahol ki kell jönnie a baromságnak. Két nap és visszatér belém az értelem. És az élet...