Olyan őszíntén szakadt belőlem föl, hogy jaaaj, ha amerikainak születtem volna! Andris meg csak nézett, hogy dehát miért, amikor te világpolgár akarsz lenni, na, jah! Hát csak azért, mert tudnék például lelkesedi, nemzetiszínűre festve mehetnék meccsre, anélkül, hogy megkergetnek a hungárián, apró dolgokból csinálhatnék nagyot, felfújhatnám, hogy kipukkadjon, csilloghatna és ezer színű lehetne a bármi is. Aztán kis dolgok miatt is egymás mellé állhatnánk, a nagyok miatt pedig egyébként is összeállnánk, mint a gemenci szarvasok. Ezzel szemben az  egyik lábam még a jurtában, mert a demagógiám ősmagyar, és a gőgöm is, a Kárpát-medence pedig úgy zár körbe, mint az acélgyűrű, hogy inhaláljuk a megrekedt levegőt, ki aztán be. De hát az igazi börtönünk mégis csak valahol belül van...ugye...