ááááá, most már tényleg egészen biztos, hogy felnőttem... éjjel azt álmodtam, hogy Panna szül. Olyan nagyon igazi volt, pont azokat gondoltam végig, amiket ébren is végig pörgetnék, és ott volt anyám is. Így kapaszkodott össze a női vonal, miközben jött kifelé a gyerek én meg gálánsan a fejhez álltam nyugtatni, hagyva, anyám csinálja, amit kell. Ebből pedig arra következtetek, hogy a tudatalattim üzeni, köszöni, a gyerek még megvan bennem, hiszen anyám a felnőtt, aki úgy is elintézi... pont a mindent.Egyébként lány lett, így volt álmomban egy időben, egy helyen négy generáció női láncszeme... nagyon kemény...

Szóval felnőtt lettem, zokszó nélkül veszem tudomásul, hogy a napok szürkék. És tényleg, nemcsak mert nem süt kívül, de belül sem. Még mindig, baszki, most már negyedik éve, kicsi felcsillanásokkal, pedig ez ugye olyan, hogy örökké nem eshet. Jó, mondjuk nem esik, de beborult fixen. Dolgozom, gyerekekkel vagyok, dolgozom, gyerekek.... és olvasok, filmezek. Este arra jöttem rá, hogy vegyük úgy pölö a tavalyi évet, hogy megvetettem a lábam az új életben. És tényleg, ettől egyébként sokkal jobban érzem magam, és elhiszem, hogy most egy kis saját boldogság is becsúszik idén. Talán sikerül nyitnom kifelé, pedig tényleg nehéz. Olyan kemény lettem, hogy néha sajnálom, aki fennakad a szűrőmön. Pedig sok mindenkiért fáj a szívem, annyira nagyon, hogy áááá, de mindig az jut az eszembe, hogy ha nem gondolok rájuk, nem fáj...  És nem tudok nagyvonalú lenni. Faszkivan. Így cizelláltan.

ps: csináltam egy kis üvegköcsögöt, az van ráírva, hogy nyár. Ebbe a maradék pénz megy bele, amit elnyaralunk majd. Eddig még üres. Nem csüggedek. Majd csinálok egy köcsögöt a szerelemnek és a szexnek is.