van ez a jóga dolog, amit már sok-sok éve (éva) kerülgetek, és miután úgy érzem, hogy kezdek elhasználódni, a heti három lazanapomat úgy döntöttem megtöltöm a szellem és a test egyesülésével. Itthon, jó parasztosan, laptopról. De egyébként azt gondolom, hogy pont jógázni nem kell eljárni sehová, ha van valami jó anyag, a nagy magányban jobban megy majd, azonban több dolog is van, ami említésre méltó. Egyrészt milyen jó, hogy senki nem látja, ahogy az ötödik percben ömlik rólam a víz, külső szemlélő számára szinte láthatatlan mozgástól. Összehasonlítva magam a videón működő puncikával, hát rohadjon meg, az én mozgásom olyan messze van az ő kecsességétől, hogy ne is beszéljünk róla. És hát a hason kutya póz (hogy lehet ilyen neveket adni, pornó, pornó, pornó), vagy mi az anyja, sarokkal a földre. Rá kellett jönnöm, hogy két vasoszlop van a lábam helyén. Mondtam is bent a fiúknak, megmutatva, meddig megy az előrehajlás, mire kicsigyerek fogta és az orrát hozzányomta a nyílegyenesen tartott lábához... Nem beszélgetek velük. A legszebb, amikor lefagy a net, én meg csak várom és várom, hogy baszki meddig tartsam még hátra fel a kezem, négykézláb utána nézve...nem esett le rögtön, hogy valami hibádzik. Meg is húztam a karom, kenegettem egy napig. És levegőzni? Na arra rájöttem, egyáltalán nem tudok, egy húzósabb feladatnál simán elfelejtek lélegezni.  Szóval igen, ebben is vikike vagyok. Az a kép tehát, hogy fogom a kis jóga cuccom, mondjuk fehér ruhában, angyali testtel és teljes lelki békében, és kimosolygok a kamerába, hát izé.

Viki(ke). 39 éve a Földön. Smink nélkül. Kishálásban és pizsiben. 11 órakor.