Vasmacs

"majd én írok neked...vagyis ne... tudod mit, írd meg magadnak, abban jó vagy! ... persze, az lenne a legegyszerűbb, és tényleg, végül bárkitől írhatok, bármit, úgy lesz kerek, hát végül bezárul majd a kör. és mindenki jól jár."

Mert levelet írni, azt nagyon tudok. Kár, hogy nincs ilyen szakma,csak jönnének, én meg írnám, aztán had szóljon. Néha irigylem azokat, akiknek írtam eddig, mert az érzések, amiket a szavakkal gurítottam át, szóltak, csengtek, mert elő tudtam varázsolni valahonnan mélyről, még ha nem is értette meg mindenki, vagy nem is találta meg azt a hangot, amit megszólított egy-egy ilyen vallomás, vagy búcsú.

De lehet ebben a bértollnokságban valami, mert mostanában írtam néhányat, mástól másnak, bent a gyárban, meg anyám helyett. Mindegyik megér egy misét, a gyári sztorinál nem lett heppppiend, de talán jobb is ez így, anyámé meg még lóg a levegőben.

Ez utóbbi egyébként a XXI. század Rómeó és Júlia sztorija, ami azért benne volt a levegőben és talán jobb hatással lesz az elkövetkezendő női láncra a családban, mint egy családállítás. Hogy milyen hatással van ránk a facebook, az egy külön fejezet, most leszűkítve a témát, anyámat megtalálta az első igazi, naaagy, nagyon nagy szerelme. Olyan szép levelet kapott, hogy feldolgozni is nehéz, valljuk be, ilyenre várunk mindig is valahol mélyen (én meg inkább megírom őket, mert türelmetlen vagyok, determinálva azt, hogy így már sosem kapok:). Mert visszaadja a hitet, hogy az érzések nem tűnnek el a semmibe, hogy nyomot hagyunk és van, meg persze volt értelme mindig is szeretni. 50 év... és most az mindegy is, hogy ha majd találkoznak mi lesz, a lényeg, hogy van, ami egyszerűen nem múlik el.  És Anna akkor is örök... mert mindannyian azok lehetünk, még ha nem is hisszük el, akkor is... még ha nem hiszem el, hogy valaha nyomot hagytam bárkiben is...

ps: az irónia szép dolog... anyám rámnéz. Látod, mindenkinek eljön...neked is el fog, csak legyél türelmes... Köszi... dupla ágyneművel akkor mostanában nem készülök:DDDD