P. feldobta, hogy most már akkor tényleg csináljuk meg ezt a babcsíráztatást, mert hogy izé.. Miért is ne, kaptam rá, mint tyúk a takonyra és még vissza is fogtam magam, hogy elkezdjem megint az értől az óceánig, mert a kamasz fül olyankor becsuk, de egy dolog szöget ütött a fejemben. Figyelj csak P., lehet, hogy nem nekünk való ez a dolog, mert gondold csak el! A viszonyításhoz két bab kell ugye... az egyiket szeretgeted, drukkolsz neki és naponta ezerszer ránézel. De ott van az a másik szerencsétlen bab, akit, hogy a kísérlet sikerüljön, direkt nem szereted, csak max. locsolod, kvázi ridegtartáson lesz. Na már most, ezt a babot kurvára megsajnáljuk, mert miért pont az lett, akit nem szeretsz, vagy csak kevésbé szeretsz?! Ettől pedig, a másikra fogsz neheztelni, és mégsem azt szereted jobban, de ez meg már összezavar, hogy akkor most melyiket is szereted, végül meg mindegyiket fogod, vagy mondjuk egyiket sem... Azok meg igazán nem fogják tudni, hogy melyikőjük húzzon bele jobban... Nehéz az élet nálunk, érzelmileg igen terheltek vagyunk.
ui: a második bab külön szobában lesz és csak locsoláskor érintkezünk. Mit nekem Ranschburg és Vekerdy!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.