Vasmacs

éppen csak betoppantam a kisboltba, ahol sötét volt, csak egy gyertya világított a funkció néküli pénztárgépen. Hó de nagy a romantika,mondtam és még vihorásztunk is az eladó csajjal, aki mellékesen megjegyezte, hogy kikapcsolták a villanyt. Hm, hát van ilyen, kértem, amit kell, aztán jött a következő tettestárs, hú, de romantikus a hangulat, mondta. Összenéztünk, nem mintha tudta volna, hogy ezzel kezdtem, és nyilván a következő vicceskedvű versenyző sem fogja tudni, hogy a mögöttem lévő is  ezzel toppant be, és így tovább... nem baj, gondoltam segítek, mert hát elemlámpával csak könnyebb kutatni a polcon, mert ez egy gyetya, ember... nosztredámusz markolászott utoljára ilyet, de hamar világosságot gyújtott a hölgy, hogy ugyan! Hát majd jön a rendőr és se szó, se beszéd leüti, mert azt hiszi, hogy betörő. Ezen egy kicsit elidőztünk, a boltosban valami felszakadhatott, mert röhögőgörcsöt kapott, így van ez, volt elég feszkó nyilván, áram nélkül a boltban, és az a sok romantikus vásárló...

Jól vagyunk kitalálva, mert a nagy bajok közepén a röhögés, azaz eszeveszett fajta, úgycsap le, mint a villám. Amikor szegény apám meghalt, szégyen ide, vagy oda, rengeteget röhögtünk, könnyesen. Álltunk kint az erkélyen, a vihogás meg fékezhetetlen volt és csak pisszegtünk, hogy kuss, mit szólnak a szomszédok, hát mégis, gyászolunk, naa... aztán a következő pillanatban meg sírtunk, és persze inkább sírtunk, de nevettünk is. az idegek, mondhatjuk, de a fene tudja... nem véletlen, hogy van, ahol a temetés örömünnep. Néha mélyen elgondolkozom, de csak a rosszabb napokon, hogy hát igen. Lehet benne valami...