Úgy pakoltam át a szobát, mintha hajtott volna valami. Lányszoba, az lett belőle, nagyon ügyelve rá, hogy semmi szimbolikus dolog ne maradjon. Mondjuk kezdek B. J. allüröket felvenni, a szekrények ide-oda tologatásához még kevés vagyok, de a villanykörtét már be tudom csavarni. A kocsim motorháztetejét még sajna nem sikerült kinyitnom, így az ablakmosót egyelőre csak kívülről lötybölöm, de szerencsére esett az eső. Hát ilyenek. Az pedig, hogy sikerült a hálóban egy olyan részt csinálni, amitől félek, csak a függöny felszerelése után jutott eszembe, amikor eldőltem az ágyon és bevillant, hogy sikerült egy pont olyan ágyneműtartót csinálnom, mint ami nagyanyámnál volt és be voltam szarva tőle. A függönnyel eltakart beépített szekrény, áááááá.. De mondjuk ott élénken köztünk volt a mama kijelentése, amit ártatlan arccal dobott be az unokák közé egy este: olyan emberhús szag van... Van még hová fejlődnöm...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.