Egy cikk közepén, hogy jöjjenek egyszer csak maguktól a gondolatok, elolvastam egy hogyvoltot, amin sírva röhögtem. Aztán újra visszafordultam a magam dolgához, és észrevétlenül irányt váltottam, ami azért is vicces, mert egyrészt ez egy kajás cikk, és akkor nem is kell többet mondanom, másrészt pedig olyan jó volt egy bekezdésben levezetni a régi pikírt dramaturgián az ívet, ahogy jó pár éve nem. Manííír. Aztán kitöröltem a bekezdést és kitöltöttem a polájtli stílussal, néhány könnycseppet elmorzsolva, pedig de szép is lett volna, ahogy a rántott ponty résznél átúszik a cikk monty pithonba....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.