Új dimenzióba lépett a szakácsművészetem. Az elmúlt időszakban a készételeket is elrontottam. Lázánnnnya, kuka.... Pizzzzzzaaaaa.... kicsit tartogattuk a szomszéd kőműveseknek, hátha jó lesz csempevágónak.... Ma spagetti.... nem kuka, mert éhesek vagyunk. De Gy., aki amúgy sokat tűrt eddig is, ezt már nehezen tudta lenyelni.
Egyébként sok a munkám, anyám arcát viszont nem fogom elfelejteni, amikor a fejkete aljú lábosra meredve kérdezte, hogy mi égett le benne, én meg elárultam, hogy víz....
sok a meló, hogy lehetne így főzni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.