Pénteken bevállaltam, hogy elviszem a lányokat a városba előkészítőre. Nem is tudom, hogy miért nem vonta fel senki a szemöldökét, mindegy. A romantikus BKV utazás célja az volt, hogy megmutassam, merre menjen az ifjúság majd egyedül. Ott kezdődött, hogy eggyel előbb akartam leszállni a metróról, de valamelyik szemfüles csaj időben észrevette. Az Astoriánál aztán túl sok volt a felfelé vezető lyuk, némi tétova után persze a nem jó kijáraton bukkantunk fel, sebaj, fapofa, gondoltam, majd korrigálunk felszín felett. Ripsz-ropsz a Deákon találtuk magunkat, utoljára 20 éve jártam így (kivéve, amikor Csepelig mentem tévedésből, vagy simán a Moszkvára, ezek a hidak...), amikor a körúton akartam egy háztömböt menni és ellenkező irányba tévedtem, hossz-hosszú kilométerekkel távolabb a célhelytől. Visszatérve az előkészítőhöz, már csak cirka 10 percünk volt, ezért vágtára fogtuk, szerencsére eltaláltam az irányt a Blaha felé, huh. Egy kanyar jobbra, egy kanyar balra, megy ez, mint az ágyba szarás, de hol a szarban a suli... Levert a víz, már a lányok is pánikban voltak, egy dolgot tudtak biztosan, hogyan ne jöjjenek legközelebb, úgy megkavartam a keringéssel őket, hogy fingjuk sem volt, merre vannak, honnan jöttek, azt meg pláne, hogy hová. De végül az utolsó pillanatban beestek...tünk...
A ciki anya kategóriába tartozik, hogy tegnap este éppen szeltem át a házat gatya és bugyi nélkül, miközben Panna videóchatelt a barátnőjével. Néha sajnálom szegényt...
Nem felejtettem el egyébként rajzolni, és abszolút megvan a feeling, hogy a jobb kezem kisujj felöli része mindig szenes:) ÁÁÁÁÁ
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.