Kint csapkodnak a 30 fokok, itt bent pedig karácsonyi cikkeken töröm a fejem. Hm... forralt bor.... ünnepek alatti depresszió...tiltólistás ajándékok.... mézeskalács... Télapó... A magazin szerkesztés perverz dolog.
Egyébiránt vajon lehetne-e kérni, hogy a Gézánál a mikrofon szivacsát az elmúlt öt év után mossa végre ki emberünk, mert mindegyik összecsapás után betegek vagyunk. Igazság szerint nem kell nyalogatni, de akkor is. Vagy az is lehet, hogy nem kellett volna éjszaka, különös belső motivációtól hajtva (ide tetszés szerint be lehet helyettesíteni, szilva, körte, barack, mézes, ágyas és fütyülős motiváló egységet), szóval bugyiban csapkodni a Balcsiban. Mindegy, egyszer felnövök.
Gyermekeim a nagymama hatása alatt vannak, Somogy összes gyereke fel-fel tűnik a közelükben időről időre. Azt gondoltam, hogy hazajövök és egy hetet pihentetem a hallójárataimat, megpróbálom megerősíteni a cérnáimat olyan dolgok iránt, mint de akkor is kérek, mehetek ugrálni, vehetek kürtöskalácsot, kérek kukoricát, had menjek be a vízbe, morzsányi túró, túrónyi morzsa, gárdium leviosza, had nézzek tévét, nem eszem meg akkor sem és ilyenek. Panna felügyeletére bíztam a mobilnetem, szóval egy percig sem aggódok, hogy infó nélkül maradnak a hullámos hajhagymák alatt az agysejtek, hétfőn bele is fogtam az itthoni semmittevésbe (ami abból állt, hogy főztem, khm, gereblyéztem, pakoltam ), majd megkaptam a parancsot az idei összes anyag összeállítására. De legalább van munkám.
A bacik miatt pont úgy érzem, mintha satuba nyomták volna a fejem. De feltámadás. Vagy fel.... támadás....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.