Vasmacs

Három rohadt sor fityeg a mai cikkemből, pedig még egy téma vár rám, amihez annyi kedvem van, mint disznószarban fetrengeni, de ugye a határidők. Az agyam viszont csapong, persze miért is ne, hiszen nincs, ami tartósan izgalomban tartaná, így elméleteket gyárt. Mindenfélét. Egyrészt próbálom kitalálni magunkat. Mert addig, amíg lövésem sincs, hogy mi lenne a jó, addig itt fogunk topogni egy helyben,  egy hétéves energia bomba, egy alig használt közepesen jólfunkcionáló kamasz, egy szívbeteg nagyi és egy megtépázott, kevésbé jólfunkcionáló én.

Szóval, arra rájöttem, hogy nincs mese, előre kell nézni. pont. Én főztem, mi esszük, ők nézik, ti szagoljátok, én, te, te, ő... gyönyörű a magyar nyelv... Egy halom önfejlesztő könyv között egészen odáig mentem egyik este, hogy kiálltam a konyhába egy tányérral és egy fakanállal a kezemben, mindenkit magamhoz trombitáltam és túlvilági arccal elkezdtem tekerni a tálon a kanalat, olyan hangokat előcsalogatva, mint a szférák zenéje. A cérnát legelőször P. szakította el, kérdésére, hogy mi a büdöset csinálok, készségesen elmagyaráztam, hogy a rezgésszintünket szeretném visszazökkenteni, de erre a társaság disznó röhögéssel szétszéledt. Háládatlanok.
 Ennyit a rezgésekről.

Mit is akarok tulajdonképpen, a bort, búzát, békességen kívül? Megtartva alkotói kedvemet, álmodjunk akkor hozzá környezetet, mert álmodni, azt szabad! Látom magam öregen egy parasztházban, fehér tornáccal, kék fehér függönnyel, terítővel, köcsögökkel mindenfelé (más irányú köcsögök kíméljenek). A konyhám boszorkánykonyha, milyen is lenne. Színes, rendetlen, apró mozaikköves munkalappal, zöldfűszerrel, piros lábasokkal és igen, felfűzött pirospaprikával. Lehet, hogy még főzni is fogok. Öntött vas vasaló is van a polcon, ezeréves mérleg és mázas bögre, csorbult kancsóval. Ha most letöröltük a nyálat a monitorról és kiszakítjuk magunkat a skanzeni hangulatból, kilépünk a kertbe, ahol, Hahaaaa, víz szag van! Duna szag van. Nem kell a kert végében lennie, de ott van a közelben, beleivódik a levegőbe. Átissza, mossa a hétköznapokat. A tornác egyébként tele van fával, mert nem csak víz, a tűz is kell. Ropogjon, táncoljon, égessen, faljon fel, hogy táplálhassuk.

Visszazuhanva a realitásokba, korlátlan adsl-t kérek, kiváló közlekedést, remek szomszédokat, valamint nem duzzogó gyerekeket, akik átérzik a hely szellemét, a dunai hajós hangulatot, integrálva a modern kor szellemét a megtalált gyökerekkel. Alkotófészek. Kuckó a gondolatoknak, ahol az írás szárnyal. 

Most, hogy a bilibe belelógott a kezem, kiszakadva az illúzióból néhány teljességgel értelmetlen, de legalább jövedelmező mondatra fókuszálok.

ui: Ugyanitt szarvatlan kecske és lovászfiú is kerestetik.

Ámen