Apámnak volt egy szerelme, a Katinka. Gyönyörű nő volt, imádták a férfiak, de Katinka tisztességes asszony volt, mindig tiszta, nett, mint aki a szekrényből bújt elő. Hajnaltól mikulásig a gyárban volt, aztán másnap kezdődött minden előlről. Katinkának egy darab ruhája volt, munka után minden este szépen kimosta, kikeményítette, vasalta, aztán másnap megint nett és tiszta volt, úgy lépett ki abból az egy pici szobából, ahol lakott. Katinkának nem kellett az apám, megpecsételve ezzel azt, hogy én most például vagyok. Hát, üzenem neki, hogy köszi. És gondolkodom rajta majd még sokat, hogy hát úgy is lehet. Minden elhatározás kérdése és öntudat. Mert az van körülöttünk, amit teremtünk...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.