Ma reggel 9-kor karcsúnak éreztem magam és az üres gyomromnak elhittem, hogy végre belefoghatok a karácsony utáni diétába. Fél tízkor éhen akartam halni, ezért útközben betoltam egy sportszeletet (érted, ha már csoki, legyen sportértéke). 3/4 10-kor nem voltam már rosszul, csak baromi éhes maradtam, de legalább tele voltam egy csokival és a bűntudattal. Így múlik el a dicsőség...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.