Macskának, aki egyébként holnap lesz egy éves, így tél előtt közvetlenül újra tavasz van. Eddig ugye ki volt csukva, mert kiválóan elvolt a szabadban, most viszont szánom szegényt. Így jutott be a lakásba megint, pont, mint a farkas-malac mese, előszőr csak a mellső lábával. Csak az előszobáig jutott kezdetben, aztán a konyha, aztán már a nappali szőnyegénél tart. Néha hülye helyekre bújik, a nagy hibiszkusz cserepébe példál, alig vettem észre a karikás mintáival. Egyébként egy ügye van csórinak, látom a gondolat nélküli tekintetén, amikor érzi, hogy valami van, csak nem tudja, hogy mi. Nyávogott ma hogy kieengedjem, de esett az eső. Kinézett, aztán visszahúzta a seggét. Gondolta, megpróbálja a hátsó ajtón is, kiengedtem, de meglepő módon ott is esett.
Rohadt eső meg áztatja a tüzelendő fát. Tiszta mániákus lettem, úgy járkálok a kertben, hogy mit tudok majd elégetni, komoly terveim vannak. A kerti garnitúra azért marad. Ma végleg megadta magát a fejsze, B. egy csapással beletörte a nyelet a fejbe, így legalább legálisan vehetek majd újat.
Holnap elhajlok. Csak diszkréten, de határozottan.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.