Panna mától egyedül jár haza.Most kezdtem rajta igazán agyalni, hogy basszameg, mekkora már. Lassan várom, megpróbálok nem parázni, mint anyám, aki a mai napig azzal idegesít minket, hogy félóránként jelentkeznünk kell, ha forgalomban vagyunk (egyébként csak azért, mert közlekedés analfabéta, és azt hiszi, más is az).
Tegnap kétórás szülőin vettünk részt, királyság volt, végignézve a gyerek könyveit, érdekes és egyben ismerős hascsikarás indult a gyomromban. Ez csak azt jelentheti, hogy vége a látszat iskolázásnak, az ebédlésért pirospontoknak, valamitn a három számot összeadunk és kivonunk korszaknak.
Egyébként szept. 2. van, de alig haladok, mert annak örömére, hogy itthon van Gy. és B. is, főznöm is kell, ráadásul minden gyerek harangzúgással érkezik. Jöjjön el hozzánk valaki takarítani, mert végleg a padlóhoz ragadunk, a mindig lemaradó tevékenység ugyanis a takarítás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.