Vasmacs

Ismét Budapest, mert tárt karokkal várt a könyvelő és három hónap cikkterve is alakul a monitoron. Kicsit olyan most a munka a két gyerek mellett, mint amikor álmomban futni akarok. De sebaj, volt már rosszabb is. A múltkor például leírtam, hogy hosszú ideig lesz fixes munkám, így azonnal megfeleződött a megrendelés, csak hogy alátámassza a vállalkozói lét bizonytalanságát. Jó is ez, egész nyáron írni, télen meg várni, hogy legyen valami.

Takarítani megint nincs időm így, a cél, hogy nehogy hozzáragadjunk valamihez. Szerencsére egy állatunk sincs most itthon, hogy tetőzzék a koszfaktrort, csak két kutyaszar fityeg a ház mögött, mert annak mindig lennie kell valahol...

Tegnap indulás előtt azért is fürödtünk a Balcsiban, levittük a két szörföt és fűzanyónál vízre szálltunk. Tök jó volt, igaz, hogy akár viszérműtétet is végezhettek volna alul rajtunk, úgy le volt zsibbasztva a lábunk (francnak nem epilláltam éppen akkor, érzéstelenítve voltam), de sebaj. Egyébként teljesen biztos vagyok benne, hogy azért ömlött mindenhonnan, hogy ez lesz a legmelegebb hét a hátralévő nyáron, mert lobbiztak a balatoniak. Lent is volt mindenki, hazafelé futva gyorsabban haladtunk volna. Már csak a sütödéseket és vizibicikliseket sajnálom, mi is kivettünk egy delfint, hogy a jeges vízben még egyet ugrálhassanak a kölyköcskék. A felfázás tüneteit egyébként kiválóan kezeljük.