Az az érzés, amikor fekszel és az orrodon folyik a lé és nincs hova futni a hőség elől, max a tengerig, de éjjel ugye csak nem, és a wc olyan messze van, hogy inni sem mersz, szóval megint megvan...
Nem történik semmi hirtelen, a dolgok tulejdonképpen összefolynak. Egy dolog bánt engemet, ágyban, párnák között, egy hippi család elhozta a néhány hónapos gyerekét és a fejünk mellett élnek. Én átálltam a szoptatási rendre, ötkor és hétkor végérvényesen fent vagyunk. Never Mind!
A helyzet nemzetközi továbbra is, a németek és a csehek még mindig nem lopták be magukat a szívembe, de körbe vagyunk véve franciákkal, olaszokkal, lengyelekkel és hollandokkal is. Van egy finn és egy svéd csapat is, kizárólag napon tartózkodnak, kell is a tartalék ugye.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.