A főzős sztori folytatódott. A tortához túl sok lett a főzött étcsoki bevonat, kinyalni is sok volt. Fogtam és beöntöttem a wc-be, minek következtében azonnal rádermedt a csésze belsejére, amint a hidegvíztől kihűlt. Ijedtemben nekiálltam wc-kefézni, hogy a következő pillanatban már az is tiszta csoki legyen, teljesen tisztíthatatlanul. Néztem, csak néztem és azon gondolkodtam, hogy vajon ki fogja elhinni, hogy ez tényleg csoki rajta...
András, amint fél füllel végighallgatta a sztorit, az első adandó alkalommal hozzá kellett, hogy nyúljon, tényleg az-e. Nem is mondok semmit, még jó, hogy nem nyalta meg...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.