Megejtettük az első brigatúrát, gyerekek kiválóan bírták, csak a 18 feletti társaság puhány. Andris (Gy. mögé csatolva) is és Panna is végig tekerte a 68 kilcsit, nagyon ügyesek. Másnap némi izomfájdalommal vártuk a nyulat, aki természetesen rengeteg aprósággal (jah) érkezett. 10 év óta először nem keltettek fel, hogy együtt nézzük meg a fészket, lesunnyogtak az emeletről és egy órát hagytak még aludni. Rendes kölykök.

Tegnap felcsatoltam végül a nyúlcipőt, kimentem az erdő mellé a patakpartra futni, jobb kezemben Ventolinnal. Jól meghajtottam magam, hazaérve kellett is fújnom, mondjuk lehet, hogy csak a pánik miatt, de szomorú. Mindenesetre nem hagyom magam, újabb teszt futás lesz ma, megfulladni csak nem fogok...