Utálok kijönni a moziból. Ott van az a pillanat, amikor minden, az elmúlt két óra beérik, átmegy rajtad, mint egy gőzmozdony és miközben megy a zene, a saját gondolataiddal ketten maradva új dolgokat fogalmazol meg. Vagy csak merengsz és hagyod, hogy a hatás még tartson. Aztán végül mégis ki kell menni, a fényes folyosón pedig pont olyan az első 10 perc, mintha pucéran kellene a villamosra várni.
Az pedig a teljes agyrém, hogy hazafelé, miután bizonygattam Gy-nek, hogy higgye el, ebből a filmből hiányzott valami, pont az a kis plussz, amiért imádni lehet, végül fogtam magam és vadul elkezdtem a telefonomon kritikákat keresni, bebizonyítvan, tessék, más is ezt mondja. Pedig hát nem tök mindegy, hogy más mit gondol, ha nekem hiányzott az a sóhajtásnyi?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.