Mivel Bunderas itthonragadt némi kötőhártyagyulával, gondoltam elmehetnénk Panna farsangi mulatságára. Lehet, hogy ciki, de szerintem első óta nem mentem be, mert ez mégis csak a gyerekek ünnepe, most viszont egy utolsó csapást mértünk a gyerekekre, akik jövőre már baromira nem fognak beöltözni. Egyébként idén is úgy éreztem, hogy már cikinek tartották, ők voltak a legnagyobbak az alsósok között. Tele volt a tornaterem, fényképező és lelkes szülőkkel és még lelkesebb kis makikkal. És ugyan tőlem igazán távol vannak az iskolai életet magasztaló dolgok, de elnéztem a beöltözött tanárokat, ahogy táncoltak a gyerekeinkkel és röhögtek, ugráltak önfeledten, még a legvéresszájúbb is. A kölykök meg teli torokból vísítottak örömükben, én meg arra jutottam, hogy tanárnak lenni az egyik legszebb és legértelmesebb munka. Az összes többi szarlapátolás...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.