A héten nyakamba veszem a kocsit és nekilódulok megint. Szokásos kérdések, fehér köpeny, kisbabák és mamik.

Egyébként ma csörgött a telefon, Dr. XY. Beugrott a név, kattogott a kerék, mert hogy az a szülész keresett, akinél Panna született. Elgörbült a tér, mert én név szerint nem kerestem őt, aztán összeállt minden, hogy az elmúlt egy évtizedben nemcsak kórházat, hanem megyét is váltott, igaz, a ranglétrán felfelé mászva. Szóval első döbbenetre meg volt az az érzés, amiről terhesen mindig álmodtam, hogy dejó lenne, ha egyszer csak felhívna a doki, hogy akkor megszültem, gratulál. Vagy egy sms is jó lett volna. Még sem hívja minden nap az embert fel a nőgyógyásza... Egyébként én kerestem őt, csak a kórházon keresztül.

ps: Itt ez a gitár ügy, ami a Tetovált lány kivégzése után újra szól. Most kiskacsa fürdik megy, igaz, kottából, mert hát mégis. Bár hétvégén, a film harmadik részénél azt mondtam, hogy ha ennek vége lesz egyszer, akkor bármit, (minden lehetséges verzióján elaludtam, pedig a téma nem volt rossz, de annyira svéd volt az egész. mivel nem olvastam, a feléről fingom nem volt, hogy mi van, Gy-t viszont beszippantotta a sztori, az én tyúk eszem inkább Szukiig ér.), most lehet, hogy inkább mégsem...