Sosem gondoltam volna, hogy macskás vagyok, igaz, most sem gondolom, mert a kutyát is bírom, továbbra is, szóval értelmetlen pártosodni. Szóval itt van ez a macska, aki véletlenül egészen jófej állat, olyan, mint egy csecsemő, amíg nem tanul meg beszélni, végtelen bölcsességet vélünk felfedezni a néma tekintet mögött (egyébként nyilván azok is). Bodza egyébként igazán felvilágosult és XXI. századi teremtés. A laptop különös izgalommal tölti el, így képes a távollétünkben nyitvafelejtett gépre telepedni, s ha történetesen be van kapcsolva, hát interakcióba is lép a világgal. Néha csak ül melletted és nézi a monitort. Gy. a héten izgalommal nézte a gépét, hogy küldött-e a macska valakinek mailt, de szerencsére nem, csak egy power point előadást nyitott ki...
A kindle olvasó is a kedvencek között van, igaz, azt még egyedül nem kezeli. Ha viszont mi kinyitjuk, a második másodpercben beékeli magát az olvasó és a fejed közé, hogy a seggét nézegethesd a betűk helyett. A tévére úgy bámul, mint egy porcelán macska én meg sokszor nem tudom eldönteni, hogy a felöltött ábrázata ostoba, avagy bölcs.
A reggeli játéka mostanában fix és rájöttem, hogy nem csak a paplanok mozgatása tartja lázban őt. A végső kiteljesedése az ágyazásnak a bújócska, persze csak az után, hogy végig csináltuk a lepedőről lerázott macska cirkuszt. Az ágytakaró felhelyezése a katarzis, amikor az ágy közepére helyezkedik és várja, hogy a nagy lepel ráboruljon. Miután elsimítom az egészet, kezdődik a laposkúszós közlekedés, majd a hirtelen alvás, melynél a macska jelenlétét az ágyon csak egy hupli jelzi. Szórakoztató állat...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.