Vasmacs

Bizonyára mindannyian tövig rágtátok a körmötöket, hogy ezen az immár rehabilitációs blogon mi következik ma, mert nyílván megtudjuk a nagy igazságot. Persze az igazság az, hogy még Gy. is visszakérdezett tegnap a telefonba, hogy minek hívtam, mert teljesen elfelejtette, hogy én és a tüdőm, bocsánat, a tüdőm és én hol voltunk. Hol volt, hol nem...

Szóval, a tisztelt tüdőgondozóban már igazán modern szelek fújnak, képzeljétek, a betegeket szinte az ajtóból megvizsgálják, nem is értem, miért nem lehet telefonon praktizálni. Ül a doki a monitor előtt, fején egy bazi nagy maszk, én meg csak azon gondolkodtam, hogy az enyémen miért nincs, a váróban csak úgy tapadhatnak ránk a bacik, de végülis mindegy, mert tök rendes volt a doki. Tehát, adataim a monitoron, előző leleteimmel együtt, így szerencsére nem kell közel jönnie hozzám, miközben elmesélem az elmúlt két hét történetét. Simán megy minden, a tényeknek hiszünk, így átkerülök egy másik terembe, ahol újra trombitálhatok egy csőbe, mely vizsgálat eredménye perceken belül a másik doki monitorán látható. Hát, igen, nem tudni mi ez. Nincs meggyőződve róla, hogy asztma, inkább reflux? De azért hisz nekem és a tüneteimnek, szóval kezeljük az asztmát, egy hónap szteroid spray, amibe nyilván nem fogok belehalni (de ki tudja, lehet, hogy leállni sem róla), de sajnos én utána olvasós vagyok, peppermint meg most fogja be a fülét, szóval nem és nem vitt rá a lélek, hogy fejethajtsak a dolgok előtt. A gyomorvédő tablettát úgy elfelejtettem este, mint a huzat, most reggel nézegettem az adagomat, szép kis nyugger hangulat van az asztalomon. 

A homeopata doki bizakodó volt, a város távoli patikájából Gy. hősként hozta a szert, ami éjszaka ki is húzott a kakiból, mert háromkor már arra ébredtem, hogy fulladok. Nyalogattam egy órán keresztül a bogyókat fel alá sétálva a konyhában, ezerszer elcsábulva, hogy most fújok, mert ha kell, hát kell, aztán egyszercsak hónapok óta nem érzett megkönnyebbülés jött rám és úgy elaludtam, mint utoljára októberben. Nem tudom, hogy a homeós bogyóktól-e, vagy lelkileg nyugodtam meg, de reggel sem fulladtam, ami persze nem azt jelenti, hogy soha nem fogom használni a rendes gyógyszereket, de az első teszten átment az alternatív gyógyászat az asztma - vagy ami bennem van- ellen. Kicsit úgy érzem, hogy minden nap hozhat újat és folyamatosan attól félek, hogy visszaesek, de nem akarok állandóan betegségtudattal és félelemben élni. Elhatároztam, hogy tényleg összeszedem magam és ha már hiszek mindenben, abban is, amit nem látni és nem lehet bizonyítani, itt az ideje, hogy ne csak beszéljek róla!

A történethez még annyit, hogy másfél hónapig szedtem egy olyan gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítót az állítólagos izomfájdalmaimra, amire rá van írva, hogy asztmások nem szedhetik...