Vasmacs

Az a lustaságnak és a netfüggésnek egy határozott megnyilvánulása, hogy szombaton puhán bebugyolálva gubbasztottam a kanapén, kint már sötét volt, ezért magamat láttam volna csak az ablakon. Így, inkább megnéztem az időképen, hogy esik-e a hó... Rutinos anyaként egyébként kiküldtem mindenkit a szabadba, mert persze kell a friss levegő (még világosban mentek ki, csak rájuk esteledett), bent pedig a csönd...

Voltam szombaton dokinál, mert látni akart. Végig ugattam a várakozást, amikor bementem, csak rámnézett sajnálkozva, "Ne is mondjon semmit!" Itt már csak a szteroid adható, mert, ha most, mondta, felküldene a tüdőgondozóba, akkor ott is azt adnának és négy nap alatt kisöpörné a cuccot. Ennél a pontnál valahogy kezdett nem érdekelni a sok mellékhatás, amiket sorolt, csak az, hogy négy nap múlva nem arra fogok ébredni, hogy fulladok és nem ébredek fel arra, hogy sípolnak a hörgőim. Aztán arra jutottam, hogy ha megígéri nekem, hogy biztosan meggyógyulok szteroid nélkül valamikor, akkor legyen, végülis türelmes vagyok. Három hét minimum, de kiegyeztünk egy hörgőtágítós asztmaspryben. Azóta sokkal jobb, egyébként szerintem abban is szteroid van.

Vasárnap, a szombat esti fogadást elveszítve Gy. főzött a Magdaléna M-ban, annyira tele lettünk, hogy még vacsizni sem bírtunk. Én kivégeztem a könyvem, Panna kivégezte a könyvét, gondolom anyám is kivégezte a könyvét, leginkább egy nagy könyvtári bérlet lenne aktuális nekünk. A lakás karácsonyi díszben van, a gyerekek helyett pedig sokkal jobban izgulva várom a karácsonyt. Pegig még van mit körbefutnom.