Kicsit olyan ez a hóesés, mint a Shrekben a Pinokkió, amikor esés közben kiabálja: "Fiú lettem, fiú lettem! ááá!" Mire meg leér, megint fabábú. Mire megírtam a reggeli cikkemet és visszafordultam az ablakhoz, már az eső esik.
Olyan sűrű napjaim vannak, hogy nehéz még egy blogger 5 percet is beszorítani, így röviden. Kocsim nincs, mellhártyagyuszim viszont van. A mai nap fő célja, hogy kapjak levegőt, egyelőre még nagy a küzdelem, de mivel a doki szteroiddal fenyegetett, gondolom illik most már összeszednem magam és gyógyulnom.
Tegnap ráadásul adtam a szarnak egy pofont, amikor Panna zokogva hívott fel a 200 méterrel arréb lévő edzésről, miszerint nem találja a bejáratot, menjek érte azonnal. A másodperc tört része alatt futott át a fejemen minden lehetséges borzalom, mire a mondat végére világos lett, hogy mi van, addig az erőszak és a kutyatámadás között vaciláltam. Szóval a kis fejet megzavarta, hogy benti edzés lévén máshonnan kellett megközelíteni a pályát, nem baj, mentem be vele, mert zaklatott volt és ki volt bőgve a feje. Két tündéri edzője van egyébként, már folyt a bemelegítés, de az egyébként elrettentő külsejű pasi ment mellé gügyögni, hogy mi a baj. Okoska makogta, hogy eltéved, a pali meg kérdezgette, hogy merről jött és távoli csomópontokat emlegetett találgatva, mire melléállt a csaj edző, hogy dehát itt laksz a sarkon. Tudom, hogy paraszt vagyok, hogy a lányom kárán röhögök, de annyira elkapott a röhögés, hogy odajöttek hozzám a folyosóra, hogy elmagyarázzam a dolgokat.
Mindegy, a sors igazságos, hazafelé, miközben telefonáltam a sötétben, a friss építkezés területen belestem egy jeges vízzel teli árokba egy basszamegmárjaj felkiáltás alatt, ahol még hemperegtem is egy kört, mire egy arra futó pali kihúzott. Zuhantamban kitartottam a telefont, de elmerült az is, így még nehezebb volt a kimászás. Derékig jeges vizesen hárítottam a segítséget, miszerint gyorsan öltözzek át valahol, de nagy arccal, mintha mi sem történt volna, mentem továb, hogy csak a sarokig megyek. Otthon kiöntöttem a cipőmből a lét, mint a filmeken, aztán elfeküdtem a kádban. Ezek mennek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.