Vasmacs

Aztán este le kellett vedlenem a láncokat. Ugyan majdnem lemaradtam a dolgokról, mert az első ki vezet körben rossz választ nyomtam, de végül éjfélkor, amikor ugye éppen abba kellett volna hagyni az ivást én gyorsan elkezdtem, mert a többiek, de tényleg mindannyian vállalhatatlan szintre értek. Kicsit ilyen lehet a kábítószer, mert egyszer csak körülnéztem, hogy húúúú, nektek eddig is ilyen jó volt?

Mindegy is, azért hozzá kell tennem, hogy elhamarkodott volt az este, mert a tüdőm nehezen bírja a dolgokat, nem kellett volna sem füsttel, sem pedig mikrofon nyalogatással terhelni, de ugye a lendület...

Vasárnap megpróbáltuk bepótolni a lemaradásunkat kreatív készülődésből, valamit haladtunk, de nem történt semmi sem hirtelen. Szegény, szegény gyerekeim, mindegy, másnak ilyenkor a nagyinál lapítanak a kölykök, amíg a szülőkből újra ember nem lesz, én nem igazán ébredtem buli után nélkülük az utóbbi években. Nem baj, van miért feltámadni...egyébként pedig más nem is jár gyerek mellett bulizni, szóval nézőpont kérdése.

Hétfő reggelre aztán befulladtam, tessék, meg is van a böjtje az egésznek, szóval fogtam magam és minden ígéretem ellenére elmentem a háziorvoshoz. Utoljára ugyanis, amikor ott jártam, megígértem a dokinak egy másfél órás várakozás után, hogy legközelebb akkor megyek csak, ha halálomon vagyok, ezért igazán meg kell gondolnom, hogy mivel megyek. A rendelőben 30 nyugdíjas kötögetett, így kifordultam, hogy a munkahelyemen köpködjem szét a bacijaimat, ami egyébként már biztosan nem fertőz, de mondjuk elég hangos. Mindegy, gondoltam nem egyedül otthon fulladok meg. Felhívtam a dokit, hogy ugyan akkor adjon időpontot, ez hétfőn reggel volt, csütörtök estére kaptam. Izgulok, hogy addig ne fulladjak meg, mondjuk fáj a hátam, de csütörtökig egy tüdőgyulladás is meggyógyul.