Ezért inkább az, ami nem történt meg. Sting nem nekünk zenélt, nem forgott a bicikli kereke, Andris ma nem köhögött, nem énekeltünk G-vel szombaton, a jeget nem nekünk sikálta csillogóra a jégsimitó autó, a magnézia por sem fogyott, Gy. segítsége nélkül épült a helyi mászóklub, újra nem vagyunk egy állásponton nappali berendezés terén, a töklámpás nem bírta a szobahőmérsékletet, a fűfej a locsolás nélküli hónapot, Mama ereszéből sem került ki a borostyán, a vízóra aknából sem tűnt el a talajvíz, a kutya nem volt kirándulni, ráadásul Gy. sem zenél jobban  hiába dobolnak és csörgőznek neki a gyerekek egy-két-há-négy, egy-és-két-és-há-és-négy-és (ez utóbbi a nyolcnegyed, már jól tudom).  Apró örömök? Kilátó, mastermind, csizma, Ken Follett, kihullott fog és Gy. azt mondja a világ legjobb Zacher tortáját sütöttem (így van) és többen felhívtatok, hiányolva a blogbejegyzéseimet.