Ha nem ültem volna egész nap a gép előtt, akkor most biztosan lenne kedvem megírni, hogy mit gondolok a reggelekről, melyekben Bunderasnak köszönhetően részem van. Most csak annyit róla, hogy azt hiszem, benne olyankor legalább 4 nehezen kezelhető kölyök bújik el, mindegyikből egy kicsit prezentálva. Ma, gondoltam kedves leszek, nem sürgetem az apjával, ráérünk 13 perc múlva együtt elmenni. Az ágytól a csoportszobáig négy sírás volt, többek között egy göndörödő hajtincs miatt, amit végül anyám legnagyobb döbbenetére fogtam és levágtam. Valamint volt némi összeütközés egy inggel, amit csak úgy volt hajlandó felvenni (fényképezés miatt), ha alul hagyjuk a normális mintás pólóját, ez volt az utolsó csepp, úgy éreztem magam, mint este nyolckor. Mire ez a kölyök kamasz lesz, addigra egy elcseszett idegbeteg leszek, de legalább hagyom, hogy kibontakozzon...Tulajdonképpen leírtam mindent. Nagyon sajnálom a leendő menyem, remélem azért ezt egyszer sem fogja az orrom alá dörgölni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.