Írtam egyet és benyelte a rendszer. Pedig azt fejtegettem, hogy milyen kár, hogy nem lehetek már amerikai forgatókönyvíró. Panna egyébként, amikor mondtam, nagy szemekkel rámnézett, hogy neeeem?:) Mondjuk a két dolog közül az első a megoldhatatlanabb, a másodikkal még tudnék mit kezdeni. Kár, hogy gyerekkoromban csak a klasszikus hivatások forogtak az emberek agyában. Anyám például tudta, hogy mi az a kreatív? Vagy én? Erre tessék, most már sosem lesz belőlem igazi AZ! Na, mindegy, majd legközelebb, most ebből a valóságból hozom ki a legtöbbet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.