Egyébként a balatoni évszakok közül az őszt szeretem a legjobban. A nyáron kívül. Úgy érzem magam pont anyámnál, mintha egy western film díszletei között lennénk, tudom mindenről, hogy mire való, de csak mutatóban van ott. A házak, az utcák, a közért és minden, de minden, csak egy díszlet, amiben csak véletlenül van néha mozgás. Miénk tehát az egész falu, mi más is ez, mint a mi "kis" luxusunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.