Egyébként vasárnap, feldolgozni próbálva a másnapot, estére bridget jones-i szintre kerültem, idézve Mr. Darcy interjúját:

Takaró alól Jolán:- Te figyelj. Amikor még együtt laktatok, nem zavart benneteket befelé jövet, hogy itt a konyha, és itt kell bejárni?

Gy: ? Kik laktunk együtt?

J: Hát ti. Tudod, Te és a család, amikor még picik voltatok.

Gy: Nem, hiszen a mostani konyha az én szobám volt.

J, gondolkozva: Jó, de amikor jöttetek befelé, nem volt furcsa?

Gy: Mi?

J: Hát hogy nem ott kell bemenni?

Gy: Dehát az az én szobám volt. Itt volt a konyha az előszobával.

J: És soha nem akartatok ott bemenni?

Gy: Nem, mert itt volt a bejárat!!

Szünet, Jolán gondolkodik.

J: Jó, de soha nem akart senki ott bemenni?

Gy: Nem, csak én, mivel az én szobám volt.

J: És nem volt rossz bejárni itt?

Gy. :(Sóhaj). Nem.

J. Eszetekbe sem jutott?

Gy: MIIIII?

J: (megrettenve) Hát, hogy egyszerűbb lenne egyenesen ott bemenni.

Gy. (önmérsékletet gyakorlova). Nos, nem, mivel az az én szobám volt.

Hosszú szünet után.

J.: De ha valaki jött veletek befelé, nem akart volna elöl bemenni?

Gy: ??? Nem.

J: De nem láttál rajta olyat, hogy ő inkább ott menne be?

Gy: (kiabálva) De ki az isten?

J: Hát, mondjuk a postás, vagy villanyóra leolvasó, vagy egy vendéged...

Gy: (Hosszan nézi Jolánt) Kedvenc színe? Kék?.........