Tesóméknál ültünk, amikor idén vége lett a nyárnak. B. kint rohangált vérfarkas jelmezben, mert a lángosszagot a szélvihar kiválóan lebontja, a másik B. pedig bent csatlakozott a digitális egységéhez, népesszámú gyerekeim figyelő szemei mellett. És akkor, ott, néhány tonna lángossal az éterben úgy is éreztem, hogy végre, valami új kezdődik, megpezsdül az élet. Az egyik megy, a másik jön, szóval kiválóan elengedtem a kezét a dolgoknak. Asszem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.