Valahogy ilyen lehet ma a körúton lakni, kivéve, hogy gyalog bejárhatnék mondjuk futni a Margitszigetre. A gépek túrnak és búgnak, a kocsim több száz méterrel odébb és egyáltalán, hol vannak a csiporgó madarak!
Néhány hírmorzsa a kölykökről:
Andris alsó foga a kiesés határán, ami meglepő, mert alig nőtt még ki. Ma kiderült, hogy az egyik óvónéni nyugdíjba megy és megkapjuk Panna egyik volt óvónénijét. Bónuszként, még nem volt időm sem lemondani az szmk-s posztomról, már a nyakamban van a búcsúztatás szerve, de ez nem Andrisról szól, szóval mindegy, szopi utca. Több mint egy hete egyedül alszik, nem az óvónéni, hanem Andris, éjszakai vándorlás nélkül, ez itt egy csendes ujjongás, már csak arra kell figyelnem, hogy nehogy teherbe essek egy túl laza napon, mert hirtelen minden könnyűnek tűnik, csak hogy kezdhessem előlről. És indul a Varázsovi, úszás, Gy. megígérte, hogy elviszi a sarki egyesületbe focizni is.
Panna már negyedikes lesz, én ennyi idősen ugye ötödikes voltam, arra az időre meg tisztán elékszem, hihetetlen, hogy ekkora gyerekem van. Kezdődik a daráló nála is, plusz őt is beiratjuk a sarki egyesületbe, no nem focizni, hanem atletizálni.
Én is elkezdtem felvenni a ledobott szálaimat, amilyen hülye vagyok, most mehetek riportokra több száz kilcométerre, ahelyett, hogy nyáron elintéztem volna. Na, mindegy, van, aki naponta tesz meg ennyit egy sima bejárós munkáért. Most pedig leszedem a szilvát a fáról, hogy aztán itt aszalódjon a konyhában. Bár, ez a gyümölcs az egyetlen, ami osztatlan sikert arat a 10 év alatti lakóinknál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.