Ültünk a strandon anyámmal, amikor egyszer csak belepett minket egy népes család, félkör alakban, csomó dagadt gyerekkel, nem kevésbé dagadt feleséggel és férjjel, és a fejünktől kettő centire pumpálták a csónakjukat. Szokásosan ment fel a fejünkben a pumpa, beszólni persze nem akartunk, de egy-két kedves félmondat azért elhagyta a szánkat. Mert a rohadt életbe, akkora az a strand, ésatöbbi. Gy. csak nézett, nézett magaelé, át a fejünk felett, rezzenéstelen arccal. Aztán átlépett minket, s a világ legkedvesebb hangján elkezdte magyarázni, hogyan fújják fel a csónakot. Mert a biztonsági szelep, melynek célja, és..már pattant is, hogy segédkezzen. Mi meg csak ültünk, hirtelen önkritikát gyakorolva, mert hát van mit tanulnunk, Gy. pedig továbbra is mindig és mindennek a pozitív oldalát nézi. Pletyka és rosszindulat.hu