Ha én lennék a president, számos új dolgot vezetnék be, ami nemcsak az élet kényelmi oldalát emelné és a boldogságmutatónkat, hanem komoly gazdasági és szociális vonzatai lennének. Szóval, a munkának, ahogy vége a tanévnek, azonnal vége lenne. Ezzel az intézkedéssel látnánk az alagút végén a fényt, lenne értelme a robotnak, tudnánk, hogy süthet ránk a nap, egyszóval, mindneki boldogabb lenne. De, mivel persze az élet nem állna meg, aki akarnak, vagyis aki rászorulna, vagy csak sztahanovista, szóval az dolgozna, természetesen magasabb bérért, mint az év egyéb időszakában. Ezzel pedig elérhetnénk, hogy az emberek lehetőségei növekedjenek, eltűnjenek a vagyoni különbségek, sokkal többet fogyasztanánk, mert ad egy, lenne mikor, ad kettő, lenne miből. Pörgetnénk a GDP-t, mi lehetnénk végre a legvidámabb barak. Ne feledjétek, ősszel önkormányzati választások, gondoljatok rám...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.